MADOKK FILMTÁR

A Veteránfilm két különleges idős urat mutat be, akiknek gyerekkori szenvedélyük a repülés. Vadászpilótaként túlélték a II. Világháború borzalmait, a szocializmus megalkuvásait, de megtalálták a helyüket a rendszerváltás utáni Magyarországon is. Sosem politikai ideológiák vezették őket, hanem az adott körülmények között igyekeztek boldogulni. Derűs bölcsességük múlhatatlan példa.

A nehézsorsú fiatalokkal foglalkozó iskolában hiába a második esély és az egyénre szabott figyelem, valami hiányzik. A sorsközösség felismeréséből merített erő sokat lendíthetne a diákok továbblépési esélyein. Neves tréner érkezik a tanárok segítségére, hogy azok is segíthessenek a diákjaiknak megtanulni, hogyan segítsenek egymásnak és saját maguknak. Egy szívet melengető, kölcsönös tanulási folyamatot követünk végig, amely során a diáktréning vezetésére vállalkozó, mindig lelkes Ági néni és a kiégési szindrómából épp felépült Sanyi bá épp olyan ingoványos talajon lépked, mint maguk a gyerekek.

1980 januárjában 7. osztályos voltam, amikor kaptam egy szovjet levelezőpajtást. Az orosztanárnőnk kiosztott mindenkinek egy cirill betűs borítékot azzal, hogy mostantól ő lesz a levelezőpajtásod. Szerencsém volt, mert lány volt és moszkvai. Három évig leveleztünk egymással, és bár soha nem találkoztunk, az összes levelét megőriztem. És most elhatároztam, hogy megkeresem, és filmet készítek arról, hogy kinek milyen gyerekkora volt a szocializmusban.

Új menekülttábort nyitnak Vámosszabadiban, és a falu lakói szembesülnek a tolerancia, az ismeretlentől való félelem, a migráció és a globalizáció kérdéseivel.

Három évvel az édesanyja halála után a rendező, Haragonics Sára filmes naplóban dokumentálja a bensőséges pillantokat édesapjával és öccsével a közös nyaralás alatt. A személyes hangvételű dokumentumfilm a jelenidejű részletek és a családi archívumból vett felvételek egymásutániságában keresi a választ arra, hogyan lehet érzelmileg megbírkózni egy anya és feleség elvesztésével, hogyan kezelhető a bűntudat, és hogyan talál egy család elég belső erőt ahhoz, hogy túljusson a fájdalmán és elfogadja a szeretett lény hiányát. A Haragonics-család megpróbálja életben tartani az anya emlékét az általuk újra bejárt helyeken és terekben és közben az élet visszafordíthatatlanul megy tovább.